MTA Növényvédelmi Kutatóintézete

Az elmúlt időszak csapadékos időszakát hirtelen kánikula váltotta fel. Levonuló árvíz mellett, sok helyen a belvíz, vagy a művelésre alkalmatlan, felázott talajállapot okozott gondot. A természeti katasztrófa által sújtott mezőgazdasági területeken a termesztett növények pusztulása következtében hatalmas a kár, melyet a „lábon maradt” kultúrákban további veszteségek terhelnek.

Mivel a felázott talajokra a mezőgazdasági gépekkel sok helyen nem lehetett rámenni a gyomosodás jelentős méreteket öltött, és a kialakult párás mikroklíma miatt a felszaporodó kórokozók további vámot szednek.

Az őszi búzában a lisztharmat és a levélrozsda okozott erős fertőzést, de a levélfoltosságok is nagymértékben fertőzték az állományokat. A kártevő rovarok közül, korábban a vetésfehérítő okozott gondot, jelenleg a szipolykártétel ölt tetemes méreteket az érésben lévő kalászokon.

Az elmúlt időszak intenzív esőzései miatt az őszi árpa megkezdődött aratásában a megdőlt, elfeküdt állomány jelent több helyen problémát. Helyenként hasonló a gond az érés közeli állapotban lévő repce állományokban is, ahol jelenleg az érésgyorsító és kipergésgátló kezelések folynak. A kórokozók közül elsősorban a becőrontó betegség közepes, egyes helyeken erős fertőzése növeli a gazdasági veszteségeket.

A napraforgó állományokban – ahol földi géppel rá lehetett menni – a gombaölő szeres kezelések viszonylag jól hatottak, a virágzás kezdetén a kártevők közül gyenge levéltetű- és poloska-fertőzés tapasztalható.

Az ültetvények közül a szőlőben erős peronoszpóra fertőzésnek kedvezett az időjárás, de a lisztharmat is jelen van az állományokban. Kártevőként, helyi jelleggel a tarka szőlőmoly rajzott nagyobb egyedszámban, és a szőlő gubacsatka szaporodott fel.

A meggyben az idén a monília okozott és okoz jelentős veszteségeket, a hajtásokon és a gyümölcsökön egyaránt. A cseresznyében a cseresznyelégy erős rajzása és a felszaporodó fekete cseresznye-levéltetű jelent nehézségeket.

A csonthéjasokban a levéllyukacsosodás közepes mértékű fertőzöttséget mutat, és a gyümölcsmolyok egyelőre nem túl számottevő rajzása folyamatos.

Az almában a kórokozók közül a varasodás helyenként erős, általában közepes fertőzést okoz, és a másodlagos fertőzések következtében a lisztharmat erősödő, gyenge-közepes fertőzöttséggel van jelen az ültetvényekben. A kártevők közül pedig az almamoly és a lombosfa fehérmoly közepes mértékű rajzása igényel figyelmet.

Az idei tavasz időjárási viszonyai a különböző kultúrák gyomosodásában is rendkívüli állapotokat idéztek elő. A legnagyobb problémát a kukorica területek gyommentesítése jelentette. A megelőző évek gyakran aszályos időjárása miatt nagy területeken visszaszorultak a csapadékfüggő alapkezelések, ennek következtében sok gazdaságban már kizárólag posztemeregens (a kukorica kelése utáni) technológiákat alkalmaztak.

Ezek az állománykezelések átlagos időjárási körülmények között, megfelelő szaktudás és gépkapacitás birtokában kitűnő eredménnyel használhatók, de csak egy rövid 5-10 napos periódus alatt. Hatékonyságuk ugyanis nagyban függ a gyomnövények nagyságától és fejlettségétől. Az idei tavasz hosszan tartó, rendkívüli mennyiségű csapadékot hozó időszaka viszont pontosan a kukorica állománykezelésének idejére esett. A termőterület víz alá került, vagy annyira felázott, hogy a munkagépek számára hetekre járhatatlanná vált. Az átlaghőmérséklet is jelentősen elmaradt az ilyenkor szokásostól, és ez, valamint a talaj levegőtlensége még tovább rontotta a kukorica versenyképességét a gyomnövényekkel szemben (a kultúrnövény fejlődése lelassult, illetve jelentős viharkárok is jelentkeztek). A területek egy részén a gyomnövények fejlődése sem volt töretlen, de ahogy „normalizálódtak” a körülmények, gyorsabban regenerálódtak, mint a kukorica. A továbbiakban az állandóan nedves talaj felmelegedése pedig tömeges gyomkelést indukált. Mindezek következtében az ország kukorica területeinek vegyszeres gyomirtásban nem részesített tábláin óriási gyomborítás alakult ki, és a kukorica szinte csak annak köszönhette fennmaradását, hogy ebben az időszakban, az adott fenológiai fejlettségnél elegendő nedvesség és tápanyag állt a rendelkezésére.

Az elmúlt hetek időjárási viszonyai az időszaknak megfelelően alakultak, nem jött újabb szélsőséges csapadék hullám, a felszáradó területeken újból lehetőség volt a kukorica vegyszeres állománykezelésére. A kezeléseket azonnal el kellett végezni, a gyomok nem adtak haladékot. Azokon a területeken, melyek szántóföldi géppel továbbra is járhatatlanok voltak, a körülményekre való tekintettel néhány nagy hatékonyságú posztemergens kukorica gyomirtó szer eseti engedély alapján, légi úton is kijuttatható volt, kizárólag növényvédelmi szakirányító személyes felügyeletével.

Szántóföldi gépes védekezés esetén több nagy hatékonyságú, széles hatásspektrumú herbicid illetve herbicid kombináció állt a kukorica termesztők rendelkezésére. Az időjárás, a környezeti tényezők miatt megkésett kezelések miatt azonban a technológiában előírt gyomfenológiára vonatkozó előírások már nem voltak tarthatók, a gyomok már jelentősen túlnőtték azt. Ennek okán az alkalmazható hatóanyagoktól a megszokott, teljes gyomirtó hatás nem volt elvárható, de az életben maradó gyomok fejlődését tartósan visszavették, lehetővé téve így a kukorica fejlődését. Az idei szezonban ez is jelentős eredménynek számít. A 6-7 levelesnél nagyobb kukoricában elsősorban antidotált herbicidek használata, a gyomirtó hatás fokozása érdekében pedig 3-4 kg/ha nitrogén-műtrágya hozzáadása és a minél jobb fedettséget biztosító kijuttatás-technika alkalmazása jelentett elfogadható megoldást.

Mindez egyértelműen rámutat arra, hogy a hatékony és gazdaságos, valamint kiemelt szempontként környezetkímélő növényvédelem naprakész és felkészült szaktudást, tapasztalatot igényel. A vidék fejlődését és a fenntarthatóságát ugyanis – különösen az idei évre jellemző nehéz helyzetben – csak a természeti erőforrások megőrzése, a termesztés biztonságának garanciája és az agroökológiai sajátságoknak megfelelő termelési rendszerek segítése által szolgálhatja a növényvédelem. E feladatkörében a „fenntartható vidék” pozitív célkitűzését követve törekedni kell a természetes szabályozó mechanizmusok felhasználására, a különböző agrokemikáliák alkalmazásának csökkentésére, valamint a humán- és környezeti kockázatot jelentősen mérséklő technológiai eljárások alkalmazására és fejlesztésére.