Védett pókok Magyarországon

 

Szinetár Csaba¹ és Samu Ferenc²

1.     Berzsenyi Dániel Főiskola Állattani Tanszék

2.     MTA Növényvédelmi Kutatóintézet

 

A hazánkban előforduló 725 pókfajból (Samu és Szinetár 1999), ez év tavaszáig mindössze egy pók, a szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis (Laxmann, 1770)) (15/1996 KTM rendelet) szerepelt a védett állatok között. Egy 2000 tavaszán elkészített javaslat alapján 2001 tavaszától 14 újabb pókfaj nyert törvényes védelmet hazánkban, így a védett fajok száma ezzel 15-re emelkedett (13/2001. V. 9. KöM rendelet). Ez a hazai pókfajok mindössze 2%-a. Összevetésül megemlíthető, hogy Németországban a pókfauna 53% - a, a náluk alkalmazott hat veszélyeztetettségi kategória valamelyikébe került besorolásra. (Platen és mtsi. 1996). Az újonnan védelmet kapott fajok közép-európai és a hazai elterjedésének és aktuális veszélyeztetettségének ismeretében megállapítható, hogy ez a mértéktartó bővítés feltétlenül időszerű és indokolt volt. Ennek eredményeként egyrészt megkezdtük a felzárkózásunkat a pókok természetvédelmi megítélése terén Nyugat-Európához, másrészt néhány kiemelt természetvédelmi jelentőségű hazai élőhely-típus természetvédelmi értékének megítéléséhez és megőrzési feladataihoz értékes kiegészítő információkhoz, és szempontokhoz jutott a hazai természetvédelem. A fajok eszmei értéke a magyar aknászpók esetében 10 e Ft, a többi fajnál egységesen 2 e Ft. A fajok tételes felsorolása, illetve rövid jellemzése előtt fontos megemlíteni, hogy a jelenleg védett fajok köre, elsősorban olyan Kárpát-medencére jellemző pókokat foglal magába, melyek Európa más területein is veszélyeztetettek, többségében nagy méretűek, nem csak specialisták által determinálhatók, valamint feltűnő és dekoratív fajok. Ezen szempontok, más állatcsoportok esetében is súlyozottan érvényesülnek, és a konkrét fajok védelmén túl hasznos szerepet tölthetnek be a természetvédelmi tudatformálásban is. A rendkívül ritka (kevés előfordulási hellyel rendelkező, ismeretlen biológiájú, kizárólag specialisták révén azonosítható fajok) védetté nyilvánítása csak a megőrzés reális gyakorlati lehetőségeinek és feladatainak megállapítása után lehet indokolt.

Magyarország védett pókjai

Torzpókok (Atypidae). A Magyarországon előforduló mindhárom faj.

Füves, ritkábban erdős területek tárnaépítő, rejtett életmódú és kolóniákban élő pókjai. Élőhelyükön az intenzív gyephasználat (taposást is beleértve, esetleg égetést) kerülendő, illetve korlátozandó. Közép-Európában több helyen, így hazánkban is ismerünk olyan kolóniákat, melyekben két, esetleg három faj is együttesen fordul elő.

1. Kövi torzpók -  Atypus muralis Bertkau, 1890. A legritkább közép-európai

Atypus faj. Hazánkban a Villányi-, valamint a Budai-hegységben bizonyítottan előfordul mészkő, illetve dolomit alapkőzetű bokorerdőkben és lejtősztyeppekben.

2. Szurkos torzpók-  Atypus piceus (Sulzer, 1776). Korábbi adatai alapján főleg bükkösökből, és fenyvesekből jelezték hazai előfordulását. Újabb adatai alapján középhegységi xeroterm füves élőhelyeken és a Dunántúl egyes kékperjés, kiszáradó láprétjein is előfordul.

3. Tölgyes torzpók- Atypus affinis Eichwald, 1830. Melegkedvelő tölgyesek,

bokorerdők és lejtősztyeppek faja. A három hazai faj közül a leggyakoribb.

Aknászpókok (Nemesiidae)

4. Magyar aknászpók- - Nemesia pannonica (Herman, 1879). Az aknászpókok

családjának egyetlen, közép-európai faja, mely hazánkban éri el elterjedésének északi határát. Csapóajtóval rendelkező tárnáit mélyebb talajú, elsősorban a középhegységek déli oldalánál felhalmozódott lösztalajokban építi.

Bikapókok (Eresidae)

5. Bikapók - Eresus cinnaberinus (Olivier, 1789). Nyílt, xeroterm

társulásokban, elsősorban a középhegységeink déli kitettségű sziklagyepeiben, lejtősztyeppekben, valamint homokpusztákon fordul elő.

Állaspókok (Tetragnathidae)

Nyúlánk testű, elsődlegesen vizes-élőhelyekhez kötődő fajok. A hazánkban előforduló kilenc fajból, a védetté nyilvánított fajok mutatnak a legszorosabb kötődést a természetes, illetve természetközeli vizes-élőhelyekhez, elsősorban nádasokhoz és vízben álló magassásosokhoz. A nádasok további visszaszorulása, mint élőhely-specialista fajok számára komoly veszélyeztető tényezőt jelent.

6. Farkos állaspók -Tetragnatha reimoseri (Rosca, 1939). A potroh végének

farokszerűen kicsúcsosodó alakja alapján könnyen felismerhető faj, mely a nádasokhoz kapcsolódó, állandó vízborítású területek jellegzetes faja.

7. Nádi állaspók -Tetragnatha striata L. Koch, 1862. A vízben álló nádasok

nyíltvízre néző szegélyének karakterfaja.

8. Rejtett állaspók -Tetragnatha shoshone Levi, 1981. E ritka faj az összefüggő, nagy kiterjedésű nádasok belső zónájában él.

Keresztespókok (Araneidae)

9. Karéjos keresztespók - Argiope lobata (Pallas, 1772). A hazai fauna tipikus mediterrán faunaeleme. Hazánkban legjellemzőbb élőhelyei a Duna-Tisza közének nyílt homokpusztái. Az élőhelyeinek háborítatlansága, a faj aktivitási időszakán kívüli periódusokban (pl. ősszel és télen) is fontos, hiszen nagyméretű kokonjait a gyep talaj közeli részén rögzíti.

10. Óriás keresztespók - Araneus grossus (C.L. Koch, 1844). Ritka, melegkedvelő és feltűnően nagytestű keresztespókfaj. A középhegységek bokorerdeinek jellemző faja.

Farkaspókok (Lycosidae)

A két hazai cselőpókfaj morfológiája, életmódja és esetenként élőhelye is rendkívül közel áll egymáshoz. Mindkét fajra jellemző, hogy gyér növényzetű füves területeken fordulnak elő. Jellemző lehet hogy másodlagos, illetve mesterséges bolygatásnak kitett területekre (pl. legelők, árvízvédelmi töltések, intenzíven taposott gyepek) is betelepülnek természetes élőhelyeikről.

11. Pokoli cselőpók -Lycosa vultuosa C. L. Koch, 1838. A szongáriai

cselőpóknál tágabb élőhely-választású pókfajunk, mely az alföldi füves pusztákon kívül a középhegységek déli kitettségű gyérnövényzetű társulásaiban is jelen van. 12.  Szongáriai cselőpók - Lycosa singoriensis (Laxmann, 1770). A legnagyobb méretű, eurázsiai elterjedésű pókfajunk. Elsődlegesen a szikespusztákon, valamint az ezekkel szegélyes kötöttebb homoktalajokon él.

Csodáspókok (Pisauridae)

12. Parti vidrapók - Dolomedes plantarius (Clerck, 1757). Ez a ritkább és

kevéssé ismert vidrapókfaj. Erős kötődést mutat a nyílt vízzel rendelkező élőhelyekhez. Tipikusan a nyílt vízen vadászik, ahonnan villámgyors alámerülésre is képes. Veszélyeztetettségére több nyugat-európai országban már korábban is felhívták a figyelmet.

13. Szegélyes vidrapók - Dolomedes fimbriatus (Clerck, 1757) Viszonylag

gyakori pókfajunk, mely nádasokban, mocsár- és lápréteken, valamint láperdőkben egyaránt jelen van.

Búvárpókok (Cybaeidae)

15. Búvárpók - Argyroneta aquatica (Clerck, 1757). Az egyetlen tartósan alámerülő, vízi életmódú pókfaj. Élőhelyeinek visszaszorulása, átalakítása folytán egész Európában a természetvédelem figyelmének középponjában áll.

Értékelés

1. A jelenleg védett fajok, mely kárpát-medencei élőhely-típusokat képviselik?

A hazai természetes füves területek, így a lösz, homok és szikes puszták mellett, a középhegységek, elsősorban xeroterm gyepei, a láp- és mocsárrétek, valamint a nádasok is reprezentálva vannak a védett fajok révén. Az erdős területek közül a melegkedvelő tölgyesekre, bokorerdőkre, valamint láperdőkre jellemző fajokat találunk a védett pókok között.

2. Adott-e a védett területeken való megőrzés lehetősége? Megállapítható, hogy a már törvényes védelem alatt álló területeken, elsősorban Nemzeti Parkjainkon belül fordulnak elő legnagyobb kiterjedésben azok az élőhelyek, amelyekre jellemzőek a védett pókfajaink.

3. A pókok védelme mennyiben jelent új feladatot a hazai természetvédelem számára? Általában megállapítható, hogy a többi gerinctelen állat védelmének stratégiájától nem tér el a pókok védelme sem, azaz a természetes, illetve természet-közeli élőhelyek, valamint a szukcessziós állapotok megfelelő arányú fenntartása lehet a legfőbb módja a fajok védelmének, és állományaik megőrzésének. Ugyanakkor más taxonokhoz hasonlóan a védett pókfajok életmódjának, fenológiai jellemzőinek, vagy egyéb (pl. telelési) szokásainak ismerete a kezelések ütemezésénél, és kiválasztásánál szerepet kell, hogy kapjon.

Távolabbi célok, folytatás

A már védelem alatt álló fajok biológiájának, és aktuális hazai elterjedésének,

kiemelt jelentőségű élőhelyeinek vizsgálata. Az intézményesített természetvédelem számára hasznosítható védelmi, kezelési javaslatok megfogalmazása. Színvonalas ismeretterjesztő anyagok megjelentetése. A hazai fauna alaposabb ismerete alapján a védett fajok körének kiegészítésére, bővítésére vonatkozó javaslat előkészítése.

Irodalom

Platen, R., Blick, T., Sacher, P. Malten & A., Martens 1996: Rote Liste der Webspinnen Deutschlands (Arachnida: Araneae). Arachnol. Mitt. 11:5-31.

Samu, F. Szinetár, Cs 1999.: Bibliographic check list of the Hungarian spider fauna. - Bull. Br. arachnol.Soc. 11 (5): 161-184.